---

English version:

On day 2, we went to the Erawan national park with our scooter to see the Erawan Falls which is a complete waterfall-system. We were accompanied by Sanne – the young Dutch lady – who I shared my dorm room with in my hostel. The journey took a good 2 hours to get there. 70km.  Once the little group arrived there we all got amazed by the national park. In few minutes we found ourselves deep in the jungle, where the real deal started: the hike to the Erawan Falls. There are 7 waterfalls and each of them falls into incredible emerald colour ponds where you can swim.

Unfortunately, I got cold from a taxi trip in Bangkok a few days back when I sat in a t-shirt and by the time I asked the taxi dude to turn the storm machine off, I already developed a bronchitis. Lesson learnt: I will always carry a hoodie for taxies.

So for this reason I didn’t jump in the 20 degrees water, but still enjoyed the place very much. Lila camera woman took the gopro and jumped in the middle of the ponds.

The national park consists of lot of animals such as cobras, gibbons, macaques, wild elephants, wild boars and deers. However we only see an unidentified monkey moving from tree to tree.

The way back we stopped in a guesthouse by the River Kwai and spent the night in this beautiful and very peaceful place. Erawan is magical. I am sure I will see a lot of magic during the 6 months, but this was absolutely jaw-dropping.

Big thanks to Lila for being the driver, the camerawoman and for introducing an awesome food into my life: the bamboo rice 🙂

Imagine a homemade chocolate flavoured coconut rice pudding what they put in a bamboo, cut the bamboo with an axe so you can take it apart and then take the rice out in a tiny layer of bamboo. Sweet and addictive. Can’t wait to eat the next one. My travel buddy is not joking when it comes to bamboo rice: never leaves the rice-make under 6 packs…

---

Magyar verzio:

A masodik nap, elrobogoztunk az Erawan nemzeti parkba, hogy lencsevegre kapjuk az Erawan-vizesest, amely egy tobbszintes vizeses. Nem mentunk egyedul, mivel Sanne – egy holland lany, a hostelszoba-tarsam – is csatlakozott hozzank. 2 robogos konvojjal indultunk uticelunk fele, amely 2 oranyi robogozast jelentett. 70 km. Amint kis csapatunk megerkezett, maris amulatba ejtett minket a nemzeti park. Par perc mulva pedig mar melyen a dzsungelben talaltuk magunkat, ahol a lenyeg vart rank: a vizeses. A rendszer 7 vizesesbol all, amelyek mind smaragd szinu tavakba omlenek, amelyekben uszkalhat az ember. Sajnos egy bangkoki taxiban megfaztam, igy en nem vettem reszt a dagonyaban. Megtanultam a lecket: taxi, busz, kapucnis pulcsi nelkul soha tobbe.

Igy en nem csobbantam a 20 fokos vizben, de a latvany igy is lebilincselo volt. Lila operator vitte a gopromat es fejest ugrott vele, szoval nem volt gond a dokumentacioval.

A nemzeti parkban sok exotikus allat tanyazik, ugy mint kobrak (kiraly kobra is), gibbonok, makakok, vadon elo elefantok, vaddisznok es szarvasok. A sok latogato miatt mindossze egy majmot lattunk egy fa lombkoronajaban ucsorogni.

Aznap este volt kedvunk a hosszu motorozashoz Kanchanaburiba, igy megszalltunk a Kwai folyo mellett egy apartmanban es egy gyonyoru, bekes helyen toltottuk az ejszakat.

Az Erawan varazslatos. Biztos vagyok benne, hogy sok szep dolgot fogok latni 6 honap alatt, de ettol tenyleg midannyiunknak leesett az alla.

Ezer koszonet Lilanak, hogy soforkodott, operatorkodott + egy uj kedvenc etelt vezetett be az eletembe: a bambusz-rizst…

Kepzelj el egy kakaos-kokuszos tejberizst, amit egy levagott bambuszba pakolnak bele. A bambuszt egy baltaval megrepesztik, hogy szet tudd szedni. A tejberizs igy bekerul egy vekony bambusz-hartyaba, amit kiszedve elkezdheted harapni az egeszet. Zsenialis. Edes es nem lehet abbahagyni. Alig varom, hogy ujra lassak valamelyik piacon. Utitarsam nem viccel, ha bambusz-rizsrol van szo: kb 6-osaval vasarolja.